mer az jó.
ezek meg különösen.

Jimmi Jammes - Sgt. Pepper's Paradise

van még, ahonnan ez jött

ha te is lemaradtál volna róluk, és w.blogot se olvasol.

záróepizód


és a többi 75

most elkezdhetném osztani az észt, hogy holnap úgyse juttok be máshogy (vagy legalábbis ez a legpraktikusabb), és ha már belejöttetek, folytassátok még pár hétig csudálatos nyereményekért (ha kiigazodtok az oldalon), és amúgyis "biciklizz minden hétköznap", etcetera.. de inkább csak megosztok egy sztorit reggelről.
megyek munkába, bánki donát, bringaút.
5éves forma kislány az anyukájával félreáll, elengednek minket.
pár méter múlva hallom, h a kislány utánunk kiált; "köszönjük a levegőt!"
a következő 1-2 km-en széles mosollyal tekertem tova.
call me sentimental, call me a hippie, but that really made my day.

Április van, esik az eső, kicsiny közlekedési vállalatunk pedig önkényesen úgy döntött, ma nem tartja fent a működés látszatát, mert egyébként ők is utálják a hétfőt, a munkát még jobban, és én ezzel teljesen egyet is értek. Ennek folyományaként sajnos abba a szörnyen kényelmetlen helyzetbe kerültem - tekinteve, hogy átmenetileg megsemmisült a módszer, amivel én kora reggel eljutok a pénzkereső elfoglaltságom berkeibe -, hogy a mai nap képtelen vagyok elhagyni Cinkota – szabad szemmel nem látható – szöges kerítéssel megerősített határait. Eme mondat után gondolom most ezrek kapják fel a fejüket (najó százak.. egy tucat.. izé.. vki?) hogy ezt most hogy is van? De mindenkiben szeretném ezt tudatosítani. Igen, itt cinkotán is fellelhető 3 db (!!) BKV útvonal, és nem a garázsmenetre kell gondolni. A pletkya, miszerint én szekérrel gurulok be az Örsig, igen megalapozott tényeken nyugszik, de nem valós.

Reggel, felkelés után vagy jó félórát morfondíroztam is mi a fenét kezdjek magammal ezen az extra délelőttön, elvileg 1-től már visszakapjuk a guruló kékdobozokat, szóval csak addig kellene vmilyen elfoglaltságot találnom. Nosza, jött is a brilliáns ötlet, maradjunk egész délelőtt ágyikóban, és nézzünk Office-t, mert az bizony jó! /mialatt más betekert vagy besétált az esőben, hogy eltartsa az ilyen léhűtőket - a mártír/ Ezután ugrott be a felismerés, miszerint én egy igen komoly blog társszerkesztő pozícióját töltöm be, és a főszerkesztő úr már nem győz elégedetlenségének hangot, azaz betűt adnia.

Szóval most ott tartok, hogy sikerült kikászálodnom az ágyból, már szereztem kávét is, dohányzás megvolt, és ülök a monitor előtt, melynek egyik felén word, másikon media player fut, és próbálok kötelességemnek eleget tenni (btw próbáltátok már az új wordot? egész pofás, meg szép, meg gyors, meg minden nagyon máshol van, de az legalább logikusan).

Most pedig jöjjön olyan, ami ezen blogon még sosem volt. Sorozatajánló! /aby és a sorozatok... éz valóban egy váratlan fordulat volt - a szerk./

éjjeli blogíráshoz, finom angol vörös sört szürcsölve ideálisnak mutatkozott

The Eels - The Sound Of Fear

Eels - Flyswatter

most boring title of all time-díjas postomat szemrehányással kezdeném:
az ember 5percre kiteszi a lábát az országból, és ördögszekereket fújdos a szél a blogján, mire visszatér..  t. társszerkesztő úr, tudja maga, hányan pályáznak a posztjára?! pontosan, sehányan. csak csekkoltam.
fenti kiruccanásról képes beszámoló hamarosan olvasható. vagy nem.
most viszont megosztom veletek mai kalandomat az okmányok birodalmában. az okmányok elég unalmas lények, ha tehetik egész nap limonádét szürcsölgetnek, és a tollasról beszélgetnek. és nagyon nem szeretik, ha megzavarják őket ebben. ezért a természet úgy intézte, hogy vadon élő okmányokat, csak különféle próbatételek során foghat be az ember, ezért nem árt különösen felkészültnek lenni. az én vadászatom magyar viszonylatban igen sikeresnek mondható..
nem rég vettem észre (najó, asszony nem rég vette észre), hogy személyazonosságom rövidesen meg fog szünni. bármily csábító is volt a gondolat, hogy fantomként éljek, netán szublimálva egyesüljek a kozmosszal, esetleg elérjek a nirvanába rekord idő alatt, inkább vettem a szafarikalapom, és okmányvadászatra indultam.

Nyugi, nem jött meg a lelkesedésem, valószínűsítem egy hónap múlva olvashattok viszont, most ilyen teljesen felesleges dolgokat szándékozom pötyögni, gondoltam ne rozsdásodjon a nevem.

Örömmel jelenthetem, a héten véget ér vegetatív állapotom, és visszatérek a szociális élet
izgalmas kultúrtereibe. Ez rengeteg sört fog jelenteni. És még sört is. Meg sört.

Be kell valljam, iszonyúan büszke vagyok magamra, hogy ép elmével kibírtam az elmúlt két hónapot. Mint az ismeretes a tisztelt közönségnek, az idei évben abszolút zerón álltam értékpapírok tekintetében, és kénytelem voltam redukálni -közel nullára- a társasági érintkezéseket. Ezt persze mindenki személyes atrocitásként élte meg, és már ott tartottam, hogy a telefon sem mertem felvenni, tudván, ismét csak magyarázkodnom kell távollétemet illetően.
Elhihetitek, nem volt kellemes remeteként tengetni az elmúlt 9 hetet, és persze, tudom,  bárkinél jó vagyok 1-2 sörre, de amikor az ember már a cigijére is pénzt tarhál, egy idő után kezdi kellemetlenül érezni magát, főleg rengeteg adóssággal a háta mögött (jó, tudom, szokjak le, erre én csak annyit, hogy shhhhhhhhhh, éértem?).

De mindez a múlté, lélegzetvisszafojtva várom a pénteket, amikor is -ha minden a tervek
szerint alakul- ismét fizetőképes állampolgár leszek, és újra támogathatom a vendéglátóipari egységek áldásos működését.

Kérek 3 hiphiphurrát.

/ide szokás írni valami átkötő mondatot, minek utolsó két szava;/

ismét rég nem írtam (és senki sem khm..), de most mentegetőzöm érte utoljára, ez így volt így lesz, mátol koncepció. székelyes megfontoltsággal csak akkor szólok, ha van miről szólnom. és azt hiszem a kerekes band új kicsinosított pajtája nagyon is érdemes erre.
a bandát még tavaly szigeten ismertem meg milo jóvoltából. nem bántam meg, hogy átrángatott:


úgyhogy kattintsatok, hallgassatok, nézzetek, aztán 13-án a hajón találkozunk!

aby is short for abydos.

Abydos is one of the most ancient cities of Upper Egypt, is about 11 km (6 miles) west of the Nile at latitude 26° 10' N. more..

..it's also a planet in the Stargate universe.
..it's also the name of a hungarian Stargate fan who loves beer.

..yep, that's me.

Kicsit bajban vagyok ezen a blogon. Amikor barbarossa felkért, hogy emeljem jelenlétemmel a blog színvonalát (mert felkért, bizonyítani tudom), mindenféle honoráriumot mellőzve (khm..), gondoltam miért is ne, sokszor előfordul, hogy agyatlanságaimat énis világgá kürtölném. Persze, mint mindenki manapság, én is birtokolok egy blogot, ami ugyan most csak a fejemben létezik, hiszen jó pár éve megöltem, de a visszatérés gondolata mindig ott motoszkált bennem két sör között, de a megvalósításig soha sem sikerült józannak maradnom. Természetesen én is ugyanazt éltem meg, mint eme blog főgazdája, eleinte postol az ember egész lelkesen, majd kicsit megcsappan a kedv, holnapra, jövőhétre tolja a jegyzeteit, majd egy hónap múlva annyi felhalmozódott élményt kellene monitorra vetnie, hogy terveit inkább legközelebbi vendéglátóipari egység felé terelgeti.

---

Barbarossát azért nem kell félteni, talpraesett fajtából van, és próbál megoldást találni eme problémára. Ez lennék én kezdetnek, mondhatni az "A" terv, azaz a vendégblogger, akinek feladata hideg sört pumpálni a kicsit elhagyatott nyuszi-farkas (mindenkinek megvan a jóbarátokból idevágó szkeccs?) lapba, és a kontinuitás fenntartása.
Szerintem mindannyian tudjuk, ez bizony kellőképpen nagy mellényúlás volt részéről, nem is értem, ő is tisztában van azzal, hogy nálam lustább, hanyagabb embert nem hordott hátán a Föld, mindennek tetejében még Cinkotán is élek. De ő tudja..

Nos, lássuk miből élünk.

lámpalázas alak jelenik meg a színpad szélén. a mikrofonhoz lép, megkocogtatja.
amint az arcvonások újra kisimulnak, és az éles hang utolsó hullámfoszlányai is kiszálltak az ablakon, hogy belevegyüljenek az enyhe téli este zajaiba, megköszörüli a torkát és gyűrűit forgatva belekezd.
igazuk van kérem, valóban hanyagolom a blogot, de hát ez elő szokott fordulni velem. mint ahogy másokkal is. de aztán mint főnixmadár újra és újra feltámadnak hamvaikból ezek. (a 25 éves skoda ami még néha-néha elindul találóbb hasonlat lett volna tán, bár kevésbbé költői). legutóbb például milo blogja indult újra, lessétek mi van vele, hamarosan újabb száműzetésbe vonul. (és mivel ő is megemlített, nekem is meg kell. ha két ilyen nagy médium közönsége vegyül még akármi is lehet).
de most, hölgyeim és uraim, egy újabb mérföldkövet pakolok le az informatikai supersztráda ezen kis mellékútjából kiágazó szekérnyom szélére, mikoris teret biztosítok fiatal tehetségeknek, - és nem azért, mert egész héten max. annyi mondanivaló jutott eszembe, hogy milyen fura, hogy szinte minden szorgos kínai gyermekek kezemunkája ebben az országban, leszámítva a kínai teát, amit német robotok válogatnak és szárítanak nagy gonddal - hanem, mert kötelességemnek érzem, hogy a lusta kevésbbé aktív bloggereknek se kelljen forum nélkül maradni, és magvas gondolataik ne veszennek bele az ismeretlenség oly nyomasztó homályába. talán számomra is inspiráló lesz, és új életre kel az oldal. *szipp
úgyhogy most át is adom a szót tehetséges fiatal kollegámnak, akinek első postja bármelyik percben héten kijöhet.
hölgyeim és uraim; abydos

jelentem, élek még. csak az elmúlt másfél hétben kb aludni jártam haza, de hát valakinek dolgoznia is kell. meg söröznie. meg koncertre járnia. meg söröznie. meg család, gyerekek, miegyéb.
előtte meg volt valami újév, úgy mondják.
azelőtt meg úgy döntöttem, hogy a nátha bekaphassa, és elmentem a megérdemelt wellness-hétvégére.

kis hallgatás után a blogok újra megszólalnak. az én kifogásaim időrendben visszafele:
-egy nátha. hogy a nyavaja törje ki, ha lehet ilyet nyavajára mondani. az elmúlt három napom azzal töltöttem, hogy fura hangokat adok ki az orromon és a számon (utóbbi jelentős minőségi fejlődésen ment át a szokolrecsegéstől a highend mélyládáig.), ezzel szórakoztatva környezetem. persze ez is olyankor jön, mikor az ember már szabit vett ki, lemondott mindent a 2 ünnep között, és leszervezett egy túrát. véletlenül sem mikor nincs jobb dolga, vagy már unja a melót, neem..
-ez előtt/közben karácsony volt
-az azt megelőző pár napból meg inkább nem sztorizgatnék, mert az, és az eddigiek alapján még egy idült alkoholista benyomását kelteném, ami sokkal közelebb áll a valósághoz mint azt szeretném, úgyhogy hajtás után inkább kultúra.
annyit azér figyelmeztetésképp és közszolgálatilag megjegyeznék, hogy sose próbáljatok angol pilótákkal -mégha tanoncok is- versenyt tequilázni. főleg ha már amúgyis szalonspiccesnek neveznétek magatokat (ami tudjuk mennyivel van elcsúszva attól, aminek mások neveznének ilyenkor).

szóval a továbbiakban könyvajánló, később zene, meg talán a linkeket is adagolom tovább

szóval van az a tipikus jelenet, amit nem szeretnél a céges karácsony másnapján látni. mikor 11 körül gyanútlanul belépsz az irodába, és igazából azt se tudod még hol vagy, kik ezek, vagy hogy te ki vagy, csak a lábad hozott, és próbálod latolgatni, hogy már másnap van-e, vagy még az aznap cincál, és csak most jön a neheze. ezt zavarja meg az érzés, hogy valami nem stimmel.. olyan furán vigyorog mindenki rád a köszönés egy másodpercében, majd hirtelen egy új és fontos dolgot vesz észre a monitorján, ami szintén mókás lehet a fenntartott szolíd mosolyból ítélve.
ezzel annyi változik, hogy ha lehet még butábban nézel, és kotorsz valami megoldás után. segítségképp rögtön érkezik az első hozzád intézett kérdés, az elmaradhatatlan pajkos mosoly kíséretében; te sokat ittál tegnap? miközben gondolkozol a megfelelő válaszon, illetve azon, hogy hogyan is kell a szavakat formálni, (pedigg basszus, tegnap még birtokoltad ezt a képességet) megtudod, hogy ja, amúgy vannak képek.
eddig lomhán üzemelő agysejted máris villámgyorsan tárazza a diavetítőt, kölönböző kockákkal, amiken kollegáid körbe ülnek egy monitort láthatóan jó kedvűen, amin szintén diavetítés van, amin már te szerepelsz. hol az asztal tetején gatyában, hol az étterem akváriumának vízét színesítve, hol félrecsúszott vigyorral egy megbotránkozott pincérnő előtt, hol a vezért játékosan oldalbaboxolva, aki ezt kínos tekintettel nyugtázza, és még egy tucatnyi hasonló. pánikszerűen keresed az archívumban az egyező kockákat, de a tegnapi dátummal ellátott fikóban, jobbára csak ördögszekereket fúj a szél (igen a képzeletemben simán fújhat ördögszekeret a szél egy fiókban, de ha jobban tetszik kallódjon csak az alján, egy használt rágó, 2 gemkapocs, és egy üveggolyó). agysejt megvonja a vállát és visszahuppan a fotöljbe.
a helyzet tisztázására megpróbálsz összerakni egy kérdőmondatot, ami legalábbis valamelyest hasonlít egy általad beszélt nyelvre, és a világ leghosszabb 2 tized másodperce után megtudod, hogy csupán az arcodra van írva minden amit érzel. természetesen a teljes megnyugvást csak a képek tüzetes átböngészése hozza meg a harmadik kávé mellett, amiután mekgönnyebbülten adhatod át magad a másnapos meló minden áldásának.

nem kaptok semmit karácsonyra.
ezér úgy korrekt, ha én se kérek semmit. persze, ilyen hülyeséget nem tennék.
igen, kitaláltad, megsemmísítő csapást mért rám a karácsonyi vásárlás.
pontosan; semmit.
igen; 2 üveggel
ezennel felcsaptam antiglobalista, antikapitalista, antikonzumista, antimindennek egy hétre. aki jó az meg úgyis kap valamit valamikor.
lássuk mi is volt.