jelentem, élek még. csak az elmúlt másfél hétben kb aludni jártam haza, de hát valakinek dolgoznia is kell. meg söröznie. meg koncertre járnia. meg söröznie. meg család, gyerekek, miegyéb.
előtte meg volt valami újév, úgy mondják.
azelőtt meg úgy döntöttem, hogy a nátha bekaphassa, és elmentem a megérdemelt wellness-hétvégére.

a beszámoló elején álljon itt képi bizoníték egy súlyos hiányosságról. tudniillik a vonat ablakában elhelyezett ne-ess-ki-az-ablakon-piktogram ablakán nincs ne-ess-ki-az-ablakon-piktogram, aminek meg is vannak a szomorú következményei.

ezt leszámítva vidáman telt a 3órás száguldás a barbivonatban (komolyan, az összes olyan színt felhasználták a fülkékben, aminek említésére egy átlag férfi hátán végigfut a hideg és elkezd tikkelni, vagy simán közli, h az nem szín).
egyébként már az úton elkezdődott a kúra is, egy kellemes teázgatás keretében. finom volt, szerintem szőlőből lehetett.
vidáman szálltunk eztán buszra a fittness-szalonna és további gyümölcs- és gabonakészítmények beszerzése után, majd a jeges szerpentinen megtett feledhetetlen 20 perccel később, kisvasúton folytattuk utunk. pár kilóméterrel később, a végállomáson elköltöttük uzsonnánkat, a délutáni wellness-program pedig; séta a friss levegőn.
500 méterrel magasabban és 10 fokkal alacsonyabban megérkeztünk a szállásra. elsőre kissé ridegnek tűnt a szoba, mint az általában lenni szokott, de mikor már ropogott a tűz, és előkerült egy kockás abrosz is, azonnal otthonossá vált.
a szoba a tartósítókúrát is tartalmazta. kellemesen símogatott végig a füst, járta át pórusainkat és töltötte meg tüdőnket, mielőtt távozott volna az ajtóba aplikált szellőzőrendszeren. vacsora és további szőlőleves társalgás után nyugovóra tértünk a nagy rusztikus ágyakon.
másnap egy kiadós villásreggeli után ismét nagyot sétáltunk az erdőben. úgy 150nel feljebb, napozás, fotósszakkör, valamint a kilátás és növényvilág megtekintése volt műsoron. ezt jeges ásványvíz (vagy fordítva) és tüzes gabonafőzet mellett tettük, majd egy újabb séta közben találtunk egy csinos barlangszállót (következő uticél). ide később visszakísértünk egy másik nyaralót, aki ráesteledvén, lámpa nélkül egy fa árnyákában akarta álomra hajtani fejét, de meggyőztük, hogy bár egészséges hűvösben aludni, mégis a -15° már a komfortérzet rovására is mehet. (ezt az akciónakt az időközben beköltözött szállóvendégek őszinte meglepetéssel fogadták). persze felannyira se morcosan (vagy méginkább letörten), mint a vadász, akivel útközben találkoztunk, és finoman megjegyezte, hogy halk neszezésünk és csevejünk, amit úgy egy kilóméter óta hall, ezúttal a vadaknak jelentett egy pontot ez ősidők óta tartó mérkőzésben.
visszatérvén elköltöttük vacsoránakat, ami ezúttal csőben sült minden volt. ahol a cső egy ún sörösdobozból került kiképezésre, a minden alatt pedig értsük az egész táplálépiramist. a másnap reggeli testmozgást (fagyűjtés) előkészítendő igyekeztünk megszabadulni tüzelő készletünk egy részétől, így egy kellemes szaunázás után dícsértük a napot nyugtunkkal.
a reggeli tea és vacsoramaradék elfogyasztása után pirkadatkor indultunk vissza, könnyes búcsút véve szállásunktól és önnön rekordunkat mintegy 60%kal megjavítva teljesítettük a távot lefele.
délután még levezető kultúrprogramként pincelátogatáson vettünk részt, ahonnan átmenünk az újévi összejövetel színhelyére, de az már egy másik sztori.