lámpalázas alak jelenik meg a színpad szélén. a mikrofonhoz lép, megkocogtatja. amint az arcvonások újra kisimulnak, és az éles hang utolsó hullámfoszlányai is kiszálltak az ablakon, hogy belevegyüljenek az enyhe téli este zajaiba, megköszörüli a torkát és gyűrűit forgatva…

elkurvultam.nem küzdök tovább az elemekkel meg a szabványtalanságokkal meg a lustasággal, itten folytatom a blogást. uffma egyébként kiváló napom volt, méltó lezárásaként megnyitom az új kaput elmém karámának kidőlt-bedőlt kerítésén, kiengedve az beteg jószágokat, had…