lámpalázas alak jelenik meg a színpad szélén. a mikrofonhoz lép, megkocogtatja.
amint az arcvonások újra kisimulnak, és az éles hang utolsó hullámfoszlányai is kiszálltak az ablakon, hogy belevegyüljenek az enyhe téli este zajaiba, megköszörüli a torkát és gyűrűit forgatva belekezd.
igazuk van kérem, valóban hanyagolom a blogot, de hát ez elő szokott fordulni velem. mint ahogy másokkal is. de aztán mint főnixmadár újra és újra feltámadnak hamvaikból ezek. (a 25 éves skoda ami még néha-néha elindul találóbb hasonlat lett volna tán, bár kevésbbé költői). legutóbb például milo blogja indult újra, lessétek mi van vele, hamarosan újabb száműzetésbe vonul. (és mivel ő is megemlített, nekem is meg kell. ha két ilyen nagy médium közönsége vegyül még akármi is lehet).
de most, hölgyeim és uraim, egy újabb mérföldkövet pakolok le az informatikai supersztráda ezen kis mellékútjából kiágazó szekérnyom szélére, mikoris teret biztosítok fiatal tehetségeknek, - és nem azért, mert egész héten max. annyi mondanivaló jutott eszembe, hogy milyen fura, hogy szinte minden szorgos kínai gyermekek kezemunkája ebben az országban, leszámítva a kínai teát, amit német robotok válogatnak és szárítanak nagy gonddal - hanem, mert kötelességemnek érzem, hogy a lusta kevésbbé aktív bloggereknek se kelljen forum nélkül maradni, és magvas gondolataik ne veszennek bele az ismeretlenség oly nyomasztó homályába. talán számomra is inspiráló lesz, és új életre kel az oldal. *szipp
úgyhogy most át is adom a szót tehetséges fiatal kollegámnak, akinek első postja bármelyik percben héten kijöhet.
hölgyeim és uraim; abydos