kis hallgatás után a blogok újra megszólalnak. az én kifogásaim időrendben visszafele:
-egy nátha. hogy a nyavaja törje ki, ha lehet ilyet nyavajára mondani. az elmúlt három napom azzal töltöttem, hogy fura hangokat adok ki az orromon és a számon (utóbbi jelentős minőségi fejlődésen ment át a szokolrecsegéstől a highend mélyládáig.), ezzel szórakoztatva környezetem. persze ez is olyankor jön, mikor az ember már szabit vett ki, lemondott mindent a 2 ünnep között, és leszervezett egy túrát. véletlenül sem mikor nincs jobb dolga, vagy már unja a melót, neem..
-ez előtt/közben karácsony volt
-az azt megelőző pár napból meg inkább nem sztorizgatnék, mert az, és az eddigiek alapján még egy idült alkoholista benyomását kelteném, ami sokkal közelebb áll a valósághoz mint azt szeretném, úgyhogy hajtás után inkább kultúra.
annyit azér figyelmeztetésképp és közszolgálatilag megjegyeznék, hogy sose próbáljatok angol pilótákkal -mégha tanoncok is- versenyt tequilázni. főleg ha már amúgyis szalonspiccesnek neveznétek magatokat (ami tudjuk mennyivel van elcsúszva attól, aminek mások neveznének ilyenkor).

szóval a továbbiakban könyvajánló, később zene, meg talán a linkeket is adagolom tovább
legutóbb például ezt olvastam. ahogy megláttam, hogy kijött, rögtön lecsaptam rá (najó megvetettem névnapomra).
asszem holden mondja a zabhegyezőben, hogy azok a jó könyvek, ahol a végén az ember azt szeretné hogy az iró baromi jó haverja lenne. na most én már ilyen prekoncepciókkal fogtam neki. hughval eddigi egyoldalú ismerettségünk alapján is leülnék szívesen egy két sörre teára (tényleg figyelnem kell az imageemre).
nos ez eztán sem változott, csak egy új oldalt is megismertem. ha csak úgy megkapok egy jelöletlen kéziratot, átpörgetek pár valószerűtlen scenáriót a fejemben. pl: tom clancy alkotói válságban ül egy bárban parkban leújabb vázlata fölött, mikor hirtelen megörül az épp arra járó douglas adams szellemének, és a kezébe nyomja, hogy lenne-e kedve megírni. és volt.
a magyar borító miatt nehezen tudtam elvonatkoztatni a főszereplőt hugh laurietól, de szerintem ezt ő maga sem akarta. a könyv amúgy meglehetősen NSFPT(public transport)