közkívánatra. (a közt egyel lejebb olvashatjátok. btw legyetek már tik is köz!)

idén a mű-mikulásokra iagzán rájárt a rúd.. legalábbis amit én láttam.
egy élő példánynak saját beszámolója szerint felröte a lábát a csizma, bepállot a pocakja, és elszakad a nadrágja. és még a büdös kölkök se voltak hajlandók szavalni neki. megnyugtattam, h senki se szeretett égni a társai előtt, ovis élményeim alapján, csak van aki ezt elfelejti, vagy csak vmi szadista elégtételi szándékkal viszonozni kívánja a következő mit sem sejtő nemzedéknek. (amúgy tanár az illető:) )
a csokiból készült kollegái se jártak jobban. párommal tegnap egy hosszú nap után a bányában, elindultunk fenti jószágból felhajtani párat. pici forró csomag gesztenyével a zsebünkben mármár ünnepi hangulatban -csak a havat hiányolva- elvegyültünk a konzumtömegben. itt-ott kedélyesen mosolygott pár tejbevonó-apó, de nálunk azt egyedül a macska eszi (ezér nem is kérdőjelezem meg létét), így továbbindultunk a kisboltba, ahol nincs kilóméteres sor. hát más se volt. az ünnepi készültség 3 szál virgácsból állot, amit amúgy hiányoltam idén, pedig rossz is voltam istenlátjalelkem. ezután megpróbáltuk az egyel nagyobb boltot, ahol már a biztonsági bácsi szánakozó tekintetén láttuk, hogy elkéstünk, majd fel is világosított, h már csak sérült van. megnéztük. úgy volt. a band of brothersben nem volt ennyi írtóratos harci sérülés, mint ezen a négy szerencsétlenen, akit ott hagytak az alumínimrács-harctéren ebek harmincadjára. tátongó nyílt sebeikből áradt a csokoládészag, rég kilehellték az utolsó hoho-t is, és földi maradványaik csak arra vártak mikor zúzzák és zacskózzák be őket, hogy az akciós polc másvilágán új életet kezdhessenek. nem is bírtuk tovább nézni, elindultunk haza egy pici hideg csomag gesztenyével, és a jó tanáccsal hogy máskor előbb kell jönni. napokkal.
de ide tartozik még az évtized legbizarabb miki-sightingja; tejcsoki kontúr, rajta fehércsokiból formázott télapó. picike, kedves, ötletes, és karóba van húzva. igen, valakinek az a remek ötlete támadt, h dugjunk egy műanyag rudat a mikulás seggébe, jó lesz meglátjátok, viszik majd mint a cukrot! santa-on-a-stick, get it?! dick bird büszke lenne.
ellenben az igazi mikulással más a helyzet. volt szerencsém találkozni vele pár hete, és tényleg létzik. bár gondolom ez valamelyest kiderült abból hogy volt szerencsém találkozni vele pár hete. megerősíthetem, hogy tényleg minden nyelven beszél, és valódi a szakálla (nem gergő, nem húztam meg). a cégben viszont mintha változások álltak volna be, nem akarok semmi rosszra gondolni, de rénszarvas prémre ültetett.. és emlékeimben a manók is valahogy alacsonyabbak voltak, kisebb volt a mellük, és a miniszoknya se rémlik... de hát ez van. mindamellett igen kellemes társaság, aki teheti váltson vele pár szót. a bennem (nem túl mélyen) lakó 6éves újra előtört, és csak vigyorogtam mint birsalma; visszakaptam valamit.