nem kaptok semmit karácsonyra.
ezér úgy korrekt, ha én se kérek semmit. persze, ilyen hülyeséget nem tennék.
igen, kitaláltad, megsemmísítő csapást mért rám a karácsonyi vásárlás.
pontosan; semmit.
igen; 2 üveggel
ezennel felcsaptam antiglobalista, antikapitalista, antikonzumista, antimindennek egy hétre. aki jó az meg úgyis kap valamit valamikor.
lássuk mi is volt.
fejemben: forralt bort szürcsölve sétálgatunk, pár hópehely és egy utcazenész dallamai kíséretében karöltve a kedves kis bodegák közt, nem is annak reményében, hogy találnánk valamit, csak hogy szívjuk kicsit magunkba a karácsonyi hangulatot, nézegessünk nagyon mókás, nagyon szép, nagyon haszontalan tárgyakat, netán valami aprósággal meglepjük egymást, és ihletet kapjunk.
valóságban: fogunkat szívva sodródunk egy kis eső és úgy 8 utcazenész kakofóniája kíséretében összepréselve a millió bódé közt hagyott keskeny résekben, szivjuk magunkba 4 kolbászsütő kevert disznóölés aromáját, nézegetjük a mellettünk, rajtunk áthaladók hátát, könyökét, s mikor összetalálkoizk elkeseredett tekintetünk, menekülünk.

viszont érdekes megfigyeléssel gazdagodtam. jólszituált idegenajkú világjárók a legnagyobb tömeg közepén leállnak fényképezni (eddig ez még normális) kolbászsütőt. plázakirakatot. pláza gyorséttermet. kolbászsütőt említettem már? úgy értem, te honnan jöttél??! mi nincs nálatok? hús? kifőzde? kirakat?? csak nekem nem stimmel ez a dolog?
még ha valami harmadikvilág beli gyerekcsoportot hoznak az irgalmasnővérek, hogy megmutassák miként vész el a karácson lényege egy túlfejlődött fogyasztói társadalomban, megértem, hogy szájtátva bámulnak egy kolbászsütőt, míg a nővérek soppingolnak, de ezek öltönyös/garbós középkorú férfiak voltak. mégcsak nem is a felkelő nap országából, akkor fel se tűnik. sőt, rögtön gyanús lenne, ha nem látnék náluk kamerát, és ott tán a kolbász is kevesebb, de ezek határozottan közelebbről jöttek kishazánkba. na mindegy

előzőekből kiderült hogy ezután végső elkeseredésünkben ellátogattunk a fogyasztás egy üveg és acél szentélyébe, hogy ott már csakcsak valamit. ebből egy tradicionális (három éve végigcsináljuk ezt a tortúrát hasonló eredménnyel) fagyizás lett a tetőn, ami az egész körút fénypontjaként értékelhető. tényleg nagyon jó votl.
viszont az egész hodályban 2bolt volt, ahonann vetten volna valamit szívem szerint, de oda majd akkor térek vissza, ha a tárcám is így gondolja.

így hát inkább bevettünk egy fukitolt, és barátaink körében töltöttünk egy kellemes estét némi fröccs, gyümölcs, társasjáték, és beszélgetés mellett. ez már közelebb áll a karácsonyi hangulathoz az én olvasatomban.