nna, tegnap megültük a nagy felmondótort. balázzsal ellentétben én nem olyan szívesen hagytam ott a régi helyem, de hát, így az első harmad vége fele gondoltam ideje lenne kipróbálni ezt a meló-klasszikot. tán megszokom majd hogy lesz hétköznap meg hétvége, meg túlóra meg szabadság meg.. whááá! de hát kell ilyen is, különben hogy mondom majd el magamról, h már minden voltam csak akasztott ember nem?
szóval nagy változások jönnek, és szerettem is ott, ezért tegnap kissé szentimentális hangulatban szálltam fel a buszra -utoljára-, és ezeken gondolkodva félmosollyal bámultam ki az ablakon, a zenére ideoda siető népekre, ahogy a csípős téli estén a város fényei alatt valahova nagyon.. úgy, egybe volt a hangulat. aztán mikor magam is párafelhőket eregetve lobogó kabáttal sétáltam át a lassítottfelvétel-tömegen, vegyült a moziba a változás előtti kellemes izgalom. a moziba, amiben megállóban álltam, futottam, nyakkendőt kötöttem, végre ledobtam, tekertem, buktam, ettem, kávéautómatáztam, nevettem, szidkozódtam, segítettem, beszélgettem, unatkoztam, meleg volt, sötét volt, hideg volt, ültem, áltam, végre megérkeztem, és arcok. innen is, onnan is. jópár..

bocsássátok meg nekem ezt a csöpögést, ígérem nem sok ilyen lesz:)

Nouvelle Vague - Too drunk to fuck

az este további része már a szokásos mederben zajlott. pár dia megmaradt. van rajtuk tűztorony, vörös pincérlány, barátok, szardínia-box, röhögő hostess,
-és itt közbe kell sztoriznom, mert szegénynek nem könnyítettük meg az életét az amúgyis igen emelkedett hangulatunkkal és például az olyan dialógusokkal hogy:
-milyen cigarettát szív leggyakrabban?
-többnyire az enyémet -érkezett balról a közbeszólás
szegénykém már érezte a vesztét, mikor sikerült végre kiderítenie, majd fel kellett tennie a következő kérdést: és amikor nem? -akkor meg a hajasét.
vagy
-neved?
-bezsenyi gergely r nélkül -válaszolt a szokásos módon, mindenféle poétákkal való rokonság gyanúját elkerülendő formulával, a következő versenyző.
-gegely? -csodálkozott rá valaki.
majd a lakcímnél teljesen elszabadult a pokol, aki ismer minket tudja miért. mikor már azt hittem végre kapok levegőt, és a könnyeimet is letöröltem, épp itt tartott a dialógus:
-emelet/ajtó?
-az nincs.
/hagyok időt az átérzésre/
az email címére a gpont után már nem figyelt senki...
újabb pár perc önfeledt kajac és két kiosztott kupon után felkerült a cseresznye is az akaratlan önalázásnak eme cukorkrémes tortájára; ahogy a moziban, mindenki akkor hallgatott el és érkezett a picérlány is, mikor mondatát a "de van ipodom"(sic!) tréfásnak szánt argumentációval zárta.
leírva már nem is volt olyan mókás, de legalább számomranem merül a feledés posványába..
további diák:
üvegcserepek, törökbüfé, éjszakai busz. amin természetesen megint későn ébredtem, de egy üveg borral a kabátzsebembe a kihalt nedves utcán egy újabb kellemes nap emlékével sétáltam haza. dúdolva:

Nouvelle Vague - Friday Night Saturday Morning